Az IRMÁK Közhasznú Nonprofit Kft bemutatkozása

IRMÁK NONPROFIT KFT. ESZTERGOMI SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓ ÉS TÁMOGATOTT LAKHATÁS




A Támogatott Lakhatás létrejötte és a Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthon korábbi jogelődjeinek rövid története

Az intézmény jogelődjének története:

Az intézmény létrehozása az 1950-es évek vége, ’60-as elejéig nyúlik vissza. Az intézmény jogelődje Visegrád – Lepencén, közvetlenül a Duna parton található épület korábban dr. Szegvári idegszakorvos nyaralója volt, aki sokat foglalkozott „idegbeteg, nyomorék gyermekek egészségügyi ellátásával”, ezért végrendeletében „nyomorék gyermekek javára” hagyta az épületet. 1958-ban az Egészségügyi Minisztérium fennhatósága alá került, s ott úgy határoztak, hogy értelmi fogyatékosok elhelyezését valósítják meg benne. 1958-ban történt az első beutalás, 26 fővel indult az ellátás. Ekkor szervezetileg és gazdaságilag a diósjenői értelmi fogyatékosok foglalkoztató intézetéhez tartozott, az első lakókat az „anyaintézetből” helyezték át. 1962-ben kezdte önálló működését Állami Szociális Foglalkoztató Intézet néven, 26 fő férfi „gondozotti”-, és 8 fő alkalmazotti létszámmal. Fenntartója a Vakok Országos Szövetsége volt. Kraxner Alajos az intézet kertészmérnök – gyógypedagógus igazgatója 1962. júliusban vette át az intézet vezetését. A gondozotti létszám az épület átrendezése után folyamatosan emelkedett, 1962-1975 között 26-ról 55 főre (csak férfiak) emelkedett. Ekkor még nem volt rendszeres foglakoztatás, de a gondozottak látták el az intézet takarítását, fűtését és egyéb „háztartási” teendőket.

Miután viszonylag kis terület állt rendelkezésre, az összes lakó foglalkoztatását nem tudták teljes mértékben biztosítani, ezért a vezető intézményen kívüli foglalkoztatási lehetőséget keresett. Ennek következtében 20-25 fővel eredményesen kapcsolódtak be a dunabogdányi, majd a Melő szövetkezet munkájába, és az ott dolgozó ellátottak már bért is kaptak a munkájukért. 1965-ben a Rehabilitációs Szociális Intézeti Központ kertészeti tanfolyam beindítását rendelte el, ennek érdekében egy szelekció vette kezdetét. A súlyos fogyatékosok átkerültek más intézetekbe, s helyükre „imbecillis és debilis” fogyatékos gondozottak kerültek Visegrád-Lepencére. A tanfolyam résztvevői naponta a visegrádi általános iskolában vettek részt elméleti oktatásban, ahol szaktanárok oktatták őket, az intézményvezető pedig szakember lévén, napi szinten korrepetálta őket. Ekkoriban nagy gondot jelentett az ellátottak téli időszakban való foglalkoztatása, így Kraxner Alajos intézményvezető megbízást kapott az EÜ. Minisztériumtól, hogy szervezze meg a gondozottak téli foglalkoztatását ipari jellegű foglalkoztatással. Sok vállalattal, üzemmel való kapcsolatfelvétel után a Reaktíva Ktsz-re esett a választás, amelynek egy üzemegysége települt ki az intézetbe, és ezután forrasztó páka kerámia betétek gyártását végezték. 1967-től az intézetben élő összes lakó dolgozhatott már folyamatosan. A foglalkoztatás bevezetése után saját keresettel rendelkeztek, mely életszínvonaluk jelentős emelkedését hozta magával. Ez példaértékű volt, az ország foglalkoztató intézeteiből érkeztek a vezetők, azzal a céllal, hogy átvegyék a tapasztalatot, s beindítsák intézetükben is a munkaviszonyban történő, nem idényjellegű foglalkoztatást. (Polgárdi-Tekerespuszta, Diósjenő, stb.) Az ipari foglalkoztatás bevezetése után is hangsúlyt fektettek a házi, kertészeti és állattenyésztési munkákra, kívánság és képesség szerint különböző beosztást kaptak a lakók. Ezen túlmenően a 70-es évek elején évente néhány gondozottat környékbeli üzemekbe, munkáltatóhoz is helyeztek ki (Pilisi Parkerdő, Faipari KTSZ, Hotel Silvanus, Visegrádi Kórház Az épületek állagát (vályog épületek, árvizek) nem sikerült tartósan megóvni, ezen felül az ellátotti létszám folyamatosan emelkedett. Az 1980-as évek végére 82 főre duzzadt. Nagy volt a zsúfoltság, 6-8-12 ágyas szobákban laktak a gondozottak.

1979-ben Tahiban egy 40 fős Szociális Foglalkoztató Intézetet létesült egy szervezeti egységben a lepenceivel. A két részleg lakói egymást látogatták, és hamarosan Tahiban is megszervezték az ipari jellegű foglalkoztatást a lakók számára. 1988. októberben a Nagymarosi vízlépcső tervezett építése miatt az intézet, s vele együtt a 40 fős Tahi-részleg új helyszínre, Csobánka, Margit-ligetre költözött. Ekkor az intézmény fenntartója Szentendre Város Önkormányzata volt.

Az új helyen, Csobánka külterületén az 1987- 88 - ban épített 120 fős ápoló-gondozó otthon épülete és közel 6 ha területe először a Szentendre Városi Tanács VB, majd fenntartóváltás következtében 1990. évtől a Pest Megyei Önkormányzat, jelenleg ennek jogutódja tulajdonában áll.  A lakók 3 szinten 60 db 2 ágyas szobában kaptak elhelyezést, szintenként 2 db közös vizesblokkal. Megfelelő számú és nagyságú közösségi együttlét-, valamint szocioterápiás foglalkozások céljára szolgáló helységek álltak rendelkezésükre. A foglalkoztató műhelyek az épület alagsorában helyezkedtek el.

Évek teltek el, amíg a Lepence-Visegrád-Tahiban élő, mai értelemben is integrált munkahelyeken dolgozó lakók az új környezetet megszokták, sokan napjainkban is emlegetik az ott töltött évek (fiatalságuk) élményeit. Az akkor már Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthon nevet viselő intézmény munkatársai éveken át segítették beilleszkedésüket, valamint az új életvitel kialakítását. A foglalkoztatás gazdag tradícióiból táplálkozva és annak tapasztalatait felhasználva igen eredményes foglalkoztatási kínálatot alakítottak ki. Kezdetben, és ezt követően majd 20 éven keresztül 2 nagy célszervezet biztosította a munkaviszonyban történő foglalkoztatás lehetőségét (ERFO Kft., Kézműipari Vállalat), amely azonban nem elégítette ki a foglalkoztatási igényeket. Emellett a saját gazdaságban, kertészetben, ahol a ’90-es évek elején vegyszermentes-kertészeti művelés vette kezdetét, valamint az intézmény működését segítő belső munkaterületeken is számos tevékenység végzése állt a foglalkoztatottak rendelkezésére. Az itt dolgozók rendszeres munkajutalomban részesültek, melyet az intézmény saját költségvetéséből biztosított számukra.

Az intézmény szakmai kultúrájában alapértékké vált az egyénre szabott gondozás, az egyéni igényeket figyelembe vevő fejlesztés, az integrációra törekvés, a nyitottság, az új szakmai irányelvek és módszerek befogadása, a képességekhez és egészségi állapothoz mért napi munkatevékenység.

2000. szeptemberben az Irsai Mentálhigiénés Ápolási Központ Közhasznú Nonprofit Kft. ellátási szerződéssel vette át a Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthon működtetését a Pest megyei Önkormányzattól, az ápoló-gondozó otthoni ellátást 25 év időtartamra felvállalva. 2005-ben 125 főre emelkedett a lakói létszám, mivel az autista, illetve egyéb együttélést nehezítő pszhichés problémákkal élő lakók számára sikerült néhány 1 ágyas, WC-s zuhanyzós szobákat kialakítani.

Az új fenntartó a korábbi jó gyakorlatokat átvéve folytatta az ellátottak foglalkoztatását. A technikai jellegű munkakörökön túl (konyha, mosoda, intézménytakarítás, parkgondozás) két műhelyben kínáltak munkalehetőséget az értelmi és/vagy halmozottan sérült ellátottaknak. A csomagoló műhelyben elősorban papíráru és ajándéktárgyak csomagolása, függönycsipeszek szerelése zajlott, a kézműves műhelyben pedig a keresztszemes hímzéssel készült ajándéktárgyakat készítettek a teljes intézménykiváltásig.

Az IRMÁK Nonprofit Kft. Esztergomi Szociális Szolgáltató és Támogatott Lakhatás Intézménye a csobánkai Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthonának kiváltásából, az EFOP 2.2.2 – 17 kódszámú, az intézményi ellátásokról a közösségi alapú ellátásra történő áttérés fejlesztése című pályázat által finanszírozottan jött létre. 125 fő részére összesen 11 db Támogatott Lakhatás épült. Esztergomban 1 db, Esztergom- kertvárosban 6 db, Kesztölcön 4 db ház épült meg, amelyekben 8, 10, 11, 12 férőhely áll rendelkezésére az ellátottaknak.

Az első kiköltözők 2020 július 15.-én érkeztek Esztergom-Kertvárosba, ahol 36 fő enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos lakó kitagolásával kezdődött a szolgáltatás nyújtása. 2021. augusztusában 12 lakóval, decemberben 60 fővel, 2022 januárjában 8 fővel gyarapodott a szolgáltatást igénybe vevők száma.

Esztergom-Kertvárosban egy szolgáltató központ is létesült, ahol további szolgáltatások várják lakókat, nappali ellátás, fejlesztő és akkreditált foglalkoztatás és támogató szolgálat is rendelkezésükre áll.

A Szolgáltatási Központ ünnepélyes átadására 2021 októberében került sor. Az ellátottak a szolgáltatási központban részt vesznek az intézményfenntartási, üzemeltetési feladatokban, a parkgondozásban, kisebb karbantartási munkákban, intézmény takarításban és a konyhai, mosodai feladatokban ellátásában is segíthetnek. A csomagoló műhelyben elsősorban papíráru csomagolás és kisebb szerelési munkák zajlanak, a kézműves műhelyben pedig ajándéktárgyakat és egyéb használati eszközöket készítenek. A kézműves termékeket vásárokban értékesítik. Néhány Támogatott Lakhatásban élő személy már külső munkahelyen védett vagy nyílt munkaerőpiaci munkáltatónál dolgozik.

A beilleszkedést és elfogadást segítve az ellátottak gyakran vesznek részt a városi eseményeken, előadásokon, valamint előzetes bejelentkezés esetén egész évben megtekinthetőek a TL házak, és a központban működő foglalkoztató műhelyek.

A munkatársak különösen nagy figyelmet fordítanak a TL lakók kulturális fejlesztésére, gyakran járnak múzeumba, színházi előadásokra, hetente rajzszakkör működik egy festőművész vezetésével és havonta zenei foglalkozásokra is sor kerül. Emellett számos kirándulás, szabadidős tevékenység színesíteni a mindennapokat. Az esetfelelősök, segítők, munkavezetők a korábbi szakmai munkát követve továbbra is az egyéni igényeket és szükségletek figyelembe véve segítik az egyéni fejlődést, a támogatott életvitelt és az integráció folyamatát.


A támogatott lakhatás és támogató szolgálat tekintetében delegált munkatárs:




Üveges Laura
(Rehabilitációs mentor)

Üveges Laura vagyok az Irmák Nonprofit Kft rehabilitációs mentora. 1994-ben kezdtem dolgozni a szociális pályán, először a Fővárosi Önkormányzat Gyöngyvirág utcai Gyermekotthonában gyermekfelügyelőként, majd nevelőként. Gyermekeim születése után a Dorogi Szent Borbála Szakkórházban gyógyfoglalkoztatóként tevékenykedtem. Később a Dorogi Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálatnál, majd Pilisvörösváron a Városi Napos Oldal Szociális Központban dolgoztam családsegítő munkatársként, az utóbbi helyen a Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjeként is.

2013-ban kezdtem dolgozni megváltozott munkaképességű és fogyatékos személyekkel a TÁMOP 1.1.1., majd EFOP 1.1.1 projektek keretében, ahol a megváltozott munkaképességű személyek munkaerőpiaci elhelyezkedésében, munkára felkészítésében segítettem. A Irmák Nonprofit Kft. csobánkai Kraxner Alajos Speciális Foglalkoztató Otthonában 2019 áprilisában kezdtem az akkreditált és fejlesztő foglalkoztatásban dolgozó ellátottakkal a rehabilitációs mentori és fejlesztőpedagógusi munkát.

Csobánkai intézményünk az EFOP 2.2.2 Az intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés folyamata projekt keretében teljes kiváltással kitagolódott és Komárom-Esztergom megyébe költözve 11 Támogatott Lakhatással és egy Szolgáltató Központtal kezdte meg az új működését.

Az esztergom-kertvárosi telephelyünkön továbbra is rehabilitációs mentorként dolgozok. Központunkban az intézményi takarításban, mezőgazdasági -udvaros tevékenységben, kézműves és csomagoló műhelyben dolgozó fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű személyek mentorálásával, néhány esetben a nyílt munkaerőpiacra való felkészítésével foglalkozom. A Támogatott Lakhatásban esetfelelősi munkakört is elláttam.